Magyarország uralkodóinak listája

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ezen a lapon Magyarország uralkodóinak listája található a honfoglalástól 1918. november 13-áig, az utolsó magyar király lemondásáig.

Tartalomjegyzék

[elrejtés]

Árpád-ház (858 – 1301)

Portré	Uralkodó	Uralkodott	Megjegyzések
Árpád-házi fejedelmek (Magyar Fejedelemség)
	Álmos * 819 körül † 895, Erdőelve	858–895	A magyarok első nagyfejedelme. A hagyomány szerint alattvalói szakrális királygyilkosságot követtek el, mielőtt bejöttek volna a Kárpát-medencébe.
	Árpád * 845 körül † 907. július eleje, Pozsony	895–907^[1]	Álmos fia.
	Zolta^[2] * 896 † 949	907–947	Árpád fia.
	Falicsi^[3] * ? † 955. augusztus 10., Lech-mező	947–955	Árpád unokaöccse (?).
	Taksony^[4] * 931 előtt † 970?	955–970	Zolta fia.
	Géza(keresztségben István) * 949 körül † 997. február 1., Esztergom	970–997	Taksony fia
	Vajk (utóbb I. István)	997–1000	Géza fia, anyja: az erdélyi gyula lánya, Sarolt, megkeresztelkedése után I. István
Árpád-házi királyok (Magyar Királyság)
	I. (Szent) István * 967/969, Esztergom † 1038. augusztus 15.,Esztergom	1000–1038
	(Orseolo, Német) Péter * 1011, Velence † 1046/1059. augusztus 30.,Székesfehérvár (először)	1038–1041	A velencei dózse fia, I. István unokaöccse
	Aba Sámuel * 990 körül, Abaújvár (?) † 1044. (július 5 után), Ménfő	1041–1044	I. István sógora (vagy unokaöccse)
	(Orseolo) Péter (másodszor)	1044–1046
	I. (Fehér v. Katolikus) András * 1013, ? † 1060. (december 6. előtt),Zirc	1046–1060	Taksony dédunokája, I. István unokaöccsének, Vazulnak a fia
	I. (Bajnok) Béla(vagy Adalbert) * 1016, ? † 1063. szeptember 11., aRábca vidékén	1060–1063	I. András öccse
	Salamon * 1052/1053, ? † 1087, Pula közelében (?)	1063–1074	I. András fia
	I. Géza (vagy Magnus) * 1044, Lengyelország † 1077. április 25., ?	1074–1077	I. Béla fia.
	I. (Szent) László * 1046. június 27.,Lengyelország † 1095. július 29., Nyitra	1077–1095	I. Géza öccse
	Könyves Kálmán * 1074, Székesfehérvár † 1116. február 3.,Székesfehérvár	1095–1116	I. Géza fia
	II. István * 1101, ? † 1131. március 1., ?	1116–1131	Kálmán fia
	II. (Vak) Béla * 1108 körül, ? † 1141. február 13., ?	1131–1141	I. Géza unokája, Kálmán Álmos nevű öccsének fia
	II. Géza * 1130, Tolna † 1162. május 31., ?	1141–1162	II. Béla fia
	III. István * 1147. nyara, ? † 1172. március 4., ?	1162–1172	II. Géza fia.
-	II. László * 1131, ? † 1163. január 14., ?	1162–1163	II. Géza öccse, ellenkirály bizánci támogatással.
	IV. István * 1133 körül, ? † 1165. április 11., Zimony	1163–1165	II. Géza öccse, ellenkirály bizánci támogatással.
	III. Béla * 1148, ? † 1196. április 23., ?	1172–1196	III. István öccse
	Imre * 1174, ? † 1204. szeptember 30./november 30., Esztergom	1196–1204	III. Béla fia
	III. László * 1199/1201, ? † 1205. május 7., Bécs	1204–1205	Imre fia
	II. András * 1176/1177, ? † 1235. szeptember 21.,Buda	1205–1235	Imre öccse
	IV. Béla * 1206. november 29., ? † 1270. május 3., Buda	1235–1270	II. András fia
	V. István * 1239 (október 18. előtt),Buda † 1272. augusztus 6.,Csepel-sziget	1270–1272	IV. Béla fia
	IV. (Kun) László * 1262. augusztusa, ? † 1290. július 10., Körösszeg	1272–1290	V. István fia
	III. András * 1265 körül, Velence † 1301. január 14., Buda	1290–1301	II. András unokája, vele férfiágon kihalt az Árpád-ház

Interregnum (1301 – 1308)

Portré	Uralkodó	Uralkodott	Megjegyzések
Az interregnum királyai vitatott legitimitású uralkodók. Az egyes tartományurak (avagy kiskirályok) hatalma oly mértékben megnőtt, hogy a királyi uralom jóformán jelképessé silányult. Az ország valódi urai ebben az időben: Csák Máté (* 1260 k.; † 1321 márc. 18.), Aba Amadé (* 1240?; † 1311 szept. 5.), Borsa Kopasz Jakab (* ?; † 1317 júl.), Kőszegi Henrik (* ?; † 1309/1310), Kán László (* ?; † 1315 aug. előtt), Ákos István (* ?; † 1315 körül) Babonić István (* ?; † ?) nemzetségei.
	Vencel (azaz László) * 1289. október 6., ? † 1306. augusztus 4.,Olomuc	1301–1305	a Přemysl-ház utolsó fiági tagja, cseh és lengyel király (1305–1306), leányágon IV. Béla ükunokája.
	Ottó (V. Bélaként) * 1261. február 11., ? † 1312. szeptember 9.,Landshut	1305–1307	a Wittelsbach-ház tagja, Alsó-Bajorország hercege, leányágon IV. Béla unokája.

Anjou-ház (1308 – 1395)

Uralkodó	Uralkodott	Megjegyzések
I. Károly (Róbert)(Károly Róbert)^[5] * 1288, Nápoly † 1342. július 16., Visegrád	1308–1342	Leányágon V. István dédunokája, az Anjou-ház magyarországi ágának megalapítója^[6]
I. (Nagy) Lajos * 1326. március 5., Visegrád † 1382. szeptember 10.,Nagyszombat	1342–1382	Károly fia, 1370-től Lengyelország királya is
I. Mária * 1371. április 14., ? † 1395. május 17., Budai-hegység	1382–1395	Lajos lánya.
II. (Kis) Károly * 1345 † 1386 február 24., Visegrád	1385–1386	nápolyi király (1381–1386), az Anjouk nápolyi ágának tagja^[7]

Vegyesházi királyok (1387 – 1526)

	Uralkodó	Uralkodott	Megjegyzések
Luxemburgi-ház
	Zsigmond * 1368. február 14.,Nürnberg † 1437. december 9., Znaim	1387–1437	Mária férje, német király (1410–1433), cseh király (1420–1437), német-római császár (1433–1437)
Habsburg-ház
	Albert * 1397. augusztus 16., Bécs † 1439. október 27., Neszmély	1437–1439	Zsigmond veje, cseh és német király (1438–1439)
Jagelló-ház
	I. Ulászló magyar király * 1424. október 31., Krakkó † 1444. november 10., Várna	1440–1444	III. Ulászló néven lengyel király is (1434–1444). Ellenkirályként léptették fel ellenében Albert utószülött fiát:^[8] V. Lászlót (1440–1444)^[9]
Habsburg-ház
	V. László * 1440. február 22.,Komárom † 1457. november 23., Prága	1445–1457	Albert utószülött fiát Ulászló halála után a rendek elismerték királyuknak (1445), de ő akadályoztatva volt^[10], a rendek tehát kormányzót választottak a helyettesítésére: Hunyadi Jánost (* 1407; † 1456 aug. 11.) (1446–1452).^[11] Az ő halála után Cillei Ulrik (* 1406; † 1456 nov. 9.) főkapitány (1456) következett.^[12] Halála után a király kényszerből kinevezte Hunyadi Lászlót (* 1433; † 1457 márc. 16.) főkapitánnyá (1457).^[13] Az ő halála után nem neveztek ki új főkapitányt.
Hunyadi-ház
	I. Mátyás(Mátyás király) * 1443. február 23.,Kolozsvár † 1490. árilis 6.,Bécs	1458–1490	Hunyadi János kisebbik fia, akit a Mátyás bátyját megölető, utód nélkül elhalt László király után a Hunyadi-párt meghívott a magyar trónra
Jagelló-ház
	II. Ulászló * 1456. március 1.,Krakkó † 1516. március 13., Buda	1490–1516	I. Ulászló unokaöccse, Albert vejének a fia és I. Mátyás feleségének a 2. férje. Cseh király (1471–1516)
	II. Lajos * 1506. július 1.,Buda † 1526. augusztus 29., Mohács	1516–1526	II. Ulászló fia, magyar és cseh király, a mohácsi csatában esett el

Három részre szakadt ország (1526–1699)

Az ország az 1526-os mohácsi vereséget követően előbb két, majd Buda 1541-es török elfoglalásával három részre szakadt. Az ország középső, Hódoltságnak nevezett részét a törökök fokozatosan szállták meg. Északon és Nyugaton az úgynevezett Királyi Magyarország Habsburg fennhatóság alá került, Keleten pedig a középkori erdélyivajdaságból és hozzá kapcsolódó részekből (Partium) létrejött előbb a keleti Magyar Királyság, majd az 1570-es speyeri szerződéssel az Erdélyi Fejedelemség. Ez az ún. török háborúk kora.

	Uralkodó	Uralkodott	Megjegyzések
Királyi Magyarország
Habsburg-ház
	I. Ferdinánd	1526–1564	II. Lajos sógora^[14], cseh király (1527–1564), német-római császár (1556–1564)
	Miksa	1564–1576	I. Ferdinánd fia, II. Miksa néven német-római császár és cseh király (1564–1576)
	Rudolf	1576–1608	Miksa fia, német-római császár és cseh király (1576–1612)
	II. Mátyás	1608–1619	Rudolf öccse, német-római császár és cseh király (1612–1619)
	II. Ferdinánd	1619–1637	I. Ferdinánd unokája, német-római császár és cseh király (1619–1637)
	III. Ferdinánd	1637–1657	II. Ferdinánd fia, német-római császár (1637–1657)
	IV. Ferdinánd	1647–1654	III. Ferdinánd fia, német király (1653–1654). Még apja életében megkoronázták, de betegsége folytán még III. Ferdinánd előtt meghalt, így sosem uralkodott ténylegesen.
	I. Lipót	1657–1705	III. Ferdinánd fia, német-római császár (1657–1705)

Portré	Uralkodó	Uralkodott	Megjegyzések
keleti Magyar Királyság
	Szapolyai János (* 1487 febr. 2.; † 1540 júl. 22.)	1526–1540	Korábban erdélyi vajda
	János (Zsigmond) (* 1540 júl. 18.; † 1571 márc. 14.)	1540–1570	Szapolyai János fia, választott király.^[15] Kiskorúsága idején nevében Fráter György (* 1482; † 1551 dec. 17.) érsek (1541–1551) gyakorolta a hatalmat.^[16]1556-tól nevében édesanyja, Izabella királyné (* 1519 jan. 18.; † 1559 szept. 15.) kormányzott (1556–1559).^[17]

Az erdélyi ország rész területén létrejött az Erdélyi fejedelemség

Késmárki Thököly Imre
(* 1657 szept. 25.; † 1705 szept. 13.)
a bujdosók vezéreként előbb Felső-Magyarországon hozott létre török vazallusállamot a Habsburgok abszolutista törekvései ellen harcolva (1682–1685), majd 1690-ben megszerezte az Erdélyi Fejedelemséget – mindkettőt a törökkel szövetségben, így a felszabadító háború győzelmei mindkettőtől megfosztották.

Felsővadászi II. Rákóczi Ferencet
(* 1676 márc. 27.; † 1735 ápr. 8.)
az általa vezetett szabadságharc (1703–1711) során előbb Erdély (1704), majd amagyarországi szövetkezett rendek vezérlő fejedelmének választották (1705).
Az ónodi országgyűlés 1707-ben trónfosztottnak nyilvánította a Habsburg-dinasztiát.

Habsburg-ház (1699–1918)

A Habsburg-birodalom részeként.
Magyarország a török uralom alól való felszabadítása nyomán (1683–1699) teljes egészében a Habsburg-dinasztia uralma alá került. Bár a Magyar Királyságot és az Erdélyi (Nagy)Fejedelemséget 1867-ig nem egyesítették, mindkettő élén a Habsburg uralkodó állt.

Portré

Név

Uralkodás

Megjegyzés

Habsburg-ház

I. József

1705–1711

I. Lipót fia.

III. Károly

1711–1740

I. József öccse.

Mária Terézia

1740–1780

III. Károly lánya – férfiágon kihalt a Habsburg-család. Mária Terézia férjével, Lotaringiai Ferenccel megalapította a Habsburg–Lotaringiai-dinasztiát.

Habsburg–Lotaringiai-ház

II. József

1780–1790

Mária Terézia és Lotaringiai Ferenc fia. Nem koronáztatta meg magát. („Kalapos király”)

II. Lipót

1790–1792

II. József öccse.

I. Ferenc

1792–1835

II. Lipót fia.

V. Ferdinánd

1835–1848

Ferenc fia. 1830 szeptemberében,(még apja életében) Pozsonyban már magyar királlyá koronázzák.

1848–49-es forradalom és szabadságharc.

1849. április 14-én a debreceni országgyűlés trónfosztottnak nyilvánította a Habsburg-dinasztiát.
Ezt követően Kossuth Lajost kormányzó-elnökké választották.

Ferenc József

(1848)1867–1916

V. Ferdinánd unokaöccse. Csak 1867-ben a kiegyezés betetőzéseként koronázták meg.

Emperor karl of austria-hungary 1917.png

IV. Boldog Károly

1916–1918

Ferenc József unokaöccse, Habsburg Ottóapja.

1918. november 13-án eckartsaui nyilatkozatában IV. Károly király lemondott az államügyekben való részvételi jogáról,november 16-án pedig Budapesten kikiáltották a köztársaságot. Az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság bukása után visszatérő ellenforradalmi^[18] rendszer előbb helyreállította a királyságot, aminek keretében 1920. március 1-jén kormányzóvá választotta Horthy Miklóst, majd 1921. november 6-án kimondta – immár végleges érvénnyel – a Habsburg-ház trónfosztását.^[19]

A Magyar Királyság trónkövetelői

A monarchisták arra hivatkozva, hogy IV. Károly volt a Habsburg-ház feje, a császár halála után az ő leszármazottait tartották jogos trónkövetelőknek.

Név	Cím (trónkövetelőként)	Dinasztia	Trónra lépés	Uralkodásának vége	Megjegyzés
II. Ottó	Osztrák császár, magyar és cseh király	Habsburg–Lotaringiai-ház	1919	1961	Apja koronáztatta meg, hivatalosan sosem uralkodott. 1960-ban a Habsburg–Lotaringiai-ház több tagja elfogadta a Habsburg-törvényt és aláírta a lemondó nyilatkozatot. 1961. május 31-én maga Ottó is aláírta a trónigényről való lemondását.
V. Károly	Osztrák császár, magyar és cseh király	Habsburg–Lotaringiai-ház	1961	jelenleg is	Ottó fia, apjával ellentétben nem mondott le a trónigényről.

Magyarország államfői 1918. november 13-tól

Bővebben: Magyar államfők listája

Kormányzók

Hunyadi János (1407–1456) korm.: 1446–1452
Szilágyi Mihály (~1400–1460) korm.: 1458
Lodovico Gritti (1480–1534) korm.: 1530–1534
Ampringen János Gáspár (1619–1684) korm.: 1673–1681
Kossuth Lajos (1802–1894) kormányzó-elnök: 1849
Horthy Miklós (1868–1957) korm.: 1920-1944

Lásd még

Jegyzetek

↑ Bizonytalan adat. Vö. Kristó Gyula: Magyarország története 895–1301. Budapest, Osiris, 2006. p. 309
↑ Némelykor a személyek, illetve a ténylegesen uralmuk alá tartozó terület nagysága sem, annyi azonban valószínűnek látszik, hogy Árpád halála után mind névlegesebbé vált a vezérlő fejedelmi méltóság.
↑ Némelykor a személyek, illetve a ténylegesen uralmuk alá tartozó terület nagysága sem, annyi azonban valószínűnek látszik, hogy Árpád halála után mind névlegesebbé vált a vezérlő fejedelmi méltóság.
↑ Némelykor a személyek, illetve a ténylegesen uralmuk alá tartozó terület nagysága sem, annyi azonban valószínűnek látszik, hogy Árpád halála után mind névlegesebbé vált a vezérlő fejedelmi méltóság.
↑ A nápolyi születésű uralkodó olasz neve Caroberto, melynek nincs magyar megfelelője, így itthon a Károly nevet használta.
↑ Nagyapja, II. Károly nápolyi király IV. László halála után azonnal agitálni kezdett III. András ellen, igaz, eredetileg fia,Martel Károly érdekében. Annak halála után a délvidéki bárók támogatásával 1300-ban partra tette unokáját a dalmáciai Spalatóban. III. András halála után, 1301-ben megkoronázták, de a teljes királyi hatalmat csak 1308-tól tudta gyakorolni. (Harmadik, legitim koronázására 1310-ben került sor.)
↑ V. István magyar király ükunokája leányágon – Mária elismerni kényszerült a trónkövetelőt, de a rövid ideig tartó közös uralkodás után Nagy Lajos özvegye, Kotromanić Erzsébet királyné tudtával és beleegyezésével Károlyt megölték.
↑ Albert király utód nélküli halála után (bár felesége teherben volt az utószülött későbbi IV. Lászlóval), a németellenes párt – a fenyegető török veszélyre hivatkozva – az országgyűléssel
Ulászló lengyel királyt hívatta meg a magyar trónra. László édesanyja, Zsigmond lánya, Erzsébet királyné azonban kijátszotta az alkut (amely szerint feleségül megy Ulászlóhoz), és megkoronáztatta a fiát.
↑ Két koronás király lévén kezdetét vette a polgárháború, ami Ulászló királynak a várnai csatában bekövetkezett haláláig tartott. Miután sikerült biztos híreket kapni Ulászló haláláról, a magyar rendek 1445-ben elismerték V. Lászlót királyuknak.
↑ Gyámja, III. Frigyes német-római császár fogságában volt édesanyjával együtt, s az osztrák főhercegi címét féltő Habsburg-rokon császár nem akarta kiadni a gyermekkirályt.
↑ Formálisan 1452-ben leköszönt a kormányzóságról, de a király rögtön megtette főkapitánnyá, és valójában haláláig (1452–1456) ő kormányozta az országot.
↑ Őt a Hunyadi-párt hatalmát féltő Hunyadi-örökös, László és hívei meggyilkolták.
↑ Büntetlenséget ígért neki, majd Budára csalta, elítéltette és lefejeztette.
↑ Az 1515-ös Habsburg–Jagelló házassági szerződés alapján formált jogot a magyar trónra.
↑ Apja halála és Buda eleste után a keleti Királyság gyakorlatilag Erdélybe szorult vissza.
↑ Fráter 1551-ben Erdélyt átadta a császáriaknak, János Zsigmond ekkor lengyelországi száműzetésbe kényszerült, majd 1556-ban az erdélyi rendek visszahívták.
↑ 1570-ben a speyeri szerződésben János Zsigmond lemondott királyi címéről, ezzel a keleti Magyar Királyság 44 éves történelme véget ért.
↑ Az ellenforradalmi jelzőt a Horthy-korszak vezető politikusai (is) magukénak vallották, a kormányzótól Bethlen Istvánon és Teleki Pálon keresztül Gömbös Gyuláig.
↑ 1921. évi XLVII. törvénycikk

A TITKOK KORONÁJA

(A MAGYAR SZENT KORONA)

Nincs még egy olyan nemzet a Földön, amely egyetlen nemzeti ereklyéjének ekkora jelentőséget tulajdonítana és olyannyira tisztelné, mint a magyar nép a Szent Koronát. Birtoklásáért trónviszályok dúltak, sokszor árulások és összeesküvések áldozatává lett. Volt eset, amikor egyszerűen ellopták vagy titkon őrizték. Egy alkalommal hazaszállítása közben vesztették el, de mindig megkerült. Többször hurcolták ki az országból, föld alatt elásva rejtegették, és történt, hogy zálog tárgyát képezte. A korona "szent" elnevezése abból az áhítatból eredt, miszerint az államalapító királyt szentté avatták. Példa nélküli az a szemlélet is, melyet a régi feudális Magyarország alkotott a Szent Koronáról: a Szent Korona Tan. A Magyar Szent Korona a magyar történelem legbecsesebb emléktárgya, s a legrégebben használt, mind a mai napig épségben megmaradt királyi fejék Európában. A Magyar Szent Korona csaknem ezer esztendeje hozzá tartozik történelmünkhöz. A Magyar Szent Koronával ezer év alatt 55 magyar királyt koronáztak meg (csak két király fejére nem tették a Szent Koronát; II. János Zsigmondékra, mint "ellenkirályra", aki csak névleg uralkodott és 1570-ben le is mondott, valamint II. József fejére, aki saját akaratából nem koronáztatta meg magát).

A koronáknak három típusát ismerjük: 1. a házi korona, melyre semmiféle megkötés nem vonatkozik; 2. az országló korona, melyet az uralkodóknak meghatározott alkalmakkor viselni kellett, és 3. a beavató korona, melynek analógiái csak Belső-Ázsiában vannak; európai képviselője egyedül a Magyar Szent Korona. Ezt az uralkodó csak koronázáskor viselheti, amúgy két koronaőr őrzi. Rajtuk kívül csak a nádorispán nyúlhat hozzá, aki koronázáskor párnán a helyszínre viszi és az érsek helyezi a király fejére. A magyarok királyainak koronája az államiság jelképe lett, ebből alakult ki a világon egyedülálló Szentkorona Tan.

A Szentkorona Tan

A közvéleményben ma is él az a tudat, mely szerint a Magyar Szent Koronát II. Szilveszter pápa küldte/adta Szent Istvánnak, az első magyar királynak. A határainkon kívüli magyarság tudatában az anyaországbeliekénél sokkal erősebben él az a tudat, mely szerint a Magyar Szent Koronához hozzá tartozik a Kárpát-medence egész területe. Ennek oka az a jogviszony, melynek értelmében a Kárpát-medence a Magyar Szent Korona tulajdona. Ebből következően a Kárpát-medence minden polgára, aki a Magyar Szent Korona uralma alatt került be a Kárpát-medencébe, a Magyar Szent Korona polgára. Ez a jogi helyzet azért áll fenn, mert 1038. augusztus 15-én Nagyboldogasszony napján Szent István magyar király Székesfehérvárott a Mennybe emelt Szűz Mária templomában országát a Magyar Szent Korona képében a Mennybe emelt Szűz Máriának ajánlotta fel. Ez az ég és a Föld között kötött szerződés a Kárpát-medencét Szűz Mária országává tette, és ezért ezen a jogi helyzeten a földi hatalmak nem változtathatnak. A szentkorona-eszme Szent István tudatos politikai és államjogi alkotása.

A törzsi szervezet felbomlása és a megyerendszer bevezetése szükségessé tette, hogy a Kárpát-medence egész szabad lakossága számára István király jogi biztosítékot adjon a kiváltságok megtartására és a király leválthatóságára. Ennek legegyszerűbb módja ez volt, hogy István király koronáját önmaga (pontosabban a mindenkori király) az ország fölé helyezte. Szent Istvánnak "Intelmei" szerint a Magyar Szent Korona jelképezi az országot, mint területet, az országot, mint egy uralom alá tartozó népességet, a közigazgatási intézményrendszert, az apostoli keresztény hitet, az apostolságot, az uralkodó személyét, az uralkodói tulajdonságokat és képességeket, az igazságos ítélkezést és a jogi intézményrendszert, a társadalmi türelmet, az ország védelmét és az országban lakó, együttélő, vendégként befogadott idegen népeket. Szent István Intelmei fiához, Imre herceghez a 720-as izlandi alkotmány után a világ második alkotmányának írásban megmaradt emléke.

A szentkorona-eszme, mint államjogi rendszer alkalmas arra, hogy ma is jogi, társadalmi rendünk középpontjában legyen, ugyanis ez keresztényi, türelmes, befogadó - nem kirekesztő -, ugyanakkor nemzetvédő és megtartó erő is. "A Szentkorona-tan nem csak emléke egy dicső múltnak, hanem, kötelező érvénnyel bíró közjogi tan. A Szent Korona élő személyiség voltát és a Szentkorona-tan hatályos közjogi tan voltát nem kérdőjelezheti meg az a sajnálatos tény, hogy a mai magyar törvényhozó hatalom nemcsak, hogy nem igényli a Szent Korona közjogi tana segítségét, de nem is tekinti élőnek, illetve hatályosnak, márpedig a Szent Korona a mai magyar társadalom akaratától is függetlenül az, ami volt, aminek hosszú évszázadokon át tekintették. a magyar államhatalom alanya, a Szentkorona-tan pedig a történelmi magyar alkotmánynak éppen az a központi elmélete, amely hatálytalaníthatatlansága által legfőbb biztosítéka a magyar közjog folytonosságának" (Kocsis István).

A Szentkorona-tant soha vissza nem vonta alkotmányosan összeült magyar törvényhozás. Az 1920. évi magyar nemzetgyűlés a jogfolytonosság kérdését érdemben a Szentkorona-tan szellemében tárgyalta. A második világháború után Magyarországon a magyar nemzeti öntudat elsorvasztását kormányprogram szintjére emelték; az idegen hatalom kiszolgálói megpróbáltak mindent megtagadtatni a magyar néppel, ami nemzeti önérzetét megtarthatta volna. Az 1990-ben összeült rendszerváltoztató országgyűlés sem a Szentkorona-tan, sem a jogfolytonosság jelentőségét nem tudta felfogni. A törvénysértés jogot nem alapít elve alapján a magyar történelemben mindig - 1790-ben, 1865-ben és 1920-ban is - helyreállt a jogfolytonosság csak az 1990-es országgyűlés tagjai nem merték felvetni a jogfolytonosság helyreállításának a kérdését.

A Magyar Szent Korona és megítélése a történelem folyamán

A magyar középkor a Magyar Szent Koronáról azt vallotta, amit első királyunk Szent István legendájának Hartvikpüspök által Kálmán király uralkodása idején (1095-1116) készített változatában olvashatunk, amely szerint a pápa Asztrik (Anasztáz) püspökkel Szent Istvánnak áldását és egy koronát is küldött. Thietmar von Merseburg (+1018-ban) jelentésében ugyan megemlékezik arról, hogy III. Ottó hozzájárult István magyar fejedelem királlyá koronázásához, a pápa áldását is küldte, de semmiféle koronáról nem ejt szót. 1613-ban Révay Péter koronaőr egyértelműen vallotta, hogy a teljes Szent Koronát II. Szilveszter pápa adományozta Szent Istvánnak. 1790 után Weszprémi István, Katona István, Koller József, majd Franz Bock kezdtek alsó ún. "görög" és felső, ún. "latin" koronáról beszélni ahelyett, hogy a Szent Korona alsó és felső részéről írtak volna. A korona hátsó részén elhelyezett Konstantín, Dukász Mihály és Geobicás képeket sem Ipolyi Arnold, sem Hampel József nem tudta egységes koncepciójába betenni. E okozott problémát Czobor Bélának, Varjú Elemérnek, Otto von Falkénak és sok más főleg művészettörténész és régészkutatónak. A Magyar Szent Korona származási idejét a IX. századtól a XIII. század közöttire, annak keletkezési helyét pedig Bizáncba, Rómába, Nyugat-Európába és ki-ki fantáziájának és műveltségének megfelelően minden más helyre tette. Szent Koronánk részei voltak könyvabroncsok, ereklyetartók, kapudíszek, stb. Akadtak ügyeletes okos "hagyományos" magyarázók, akik nem ismerve a Szent Korona analógiáit taglalgatták annak felső és alsó részét, mintha azt úgy külön készítgették volta és valamikor - a késő-középkorban - összebarkácsolták. Sajnos az ilyen konformis nézetek vallók leírásai kerültek be a köztudatba. Ilyen "hagyományos" nézetet vallott a Benda Kálmán és aFügedi Erik páros, valamint a Kovács Éva és a Lovag Zsuzsa páros, majd Kopári Dénesnek volt afféle "egyéni" nézete, amely szerint Szent Koronánk felső része Szent Bertalan apostol ereklyetartójából készült volna. E nézetek - Szent Koronánk eredetére eddig kb. 40 elmélet született - felsorolása aligha több tudománytörténeti érdekességeknél.

Új fordulatot vett a Szent Korona vizsgálata, miután az az Egyesült Államokbeli Fort Knox-ból 1978 január 6-án visszakerült Magyarországra. Ekkor egy négytagú mérnökökből álló csoport (tagjai: Beöthy Mihály, Ferencz Csaba, Ferenczné Árkos Ilona és Fehér András) végzett olyan vizsgálatokat a Magyar Szent Koronán, amely megkérdőjelezték a "hagyományos" nézeteket. Később Ludwig Rezső és Csomor Lajos aranyművesek ötvös és aranyműves szemmel vizsgálták meg szent ereklyénket és a következő alapvető természettudományos ténymegállapításokra jutottak: a Magyar Szent Korona egységesen tervezett és kivitelezett ötvösmű. Szakmailag nem lehet sem bizánci, sem dél-, sem nyugat- sem észak-európai készítmény. Ékszerkészlete belső-ázsiai, iráni és mezopotámiai eredetű kaukázusi technikák felhasználásával feltehetően egy kaukázusi ötvösműhelyben készülhetett. A felső pánton eredetileg is nyolc apostol volt, az alsó rész hátsó oldalán levő - feltehetően Szűz Mária, Raffael- és Uriel arkangyalok képét későbben cserélték ki és másodlagosan tették be a ma látható Konstantín, Dukász Mihály és Geobicás képeket.

Hogy az immár szakmailag bizonyítottan egységes korona hol és mikor készülhetett arra is több nézet van. Csomor Lajos szerint "a Kaukázusban készült hun formában, hun és párthus valamint kaukázusi ábrázolási hagyományok szerint, hun és párthus viseletek ábrázolásával hun és kaukázusi munkamódszerrel" a IV. században. Mivel a dunhuangi 325-ös barlangban két vezető hun fején, valamint az ordoszi sírleletek között is a Szent Koronánkhoz hasonló kör- és keresztpántos korona látható, felvetődik a kérdés, hogy nem egy ősi hsziungnu (hun) fejedelmi viselet túléléséről van-e szó. Szigeti István szerint Szent Koronánk ott volt az avarok által Kaukázusból elrablott aranykincsek között, amelyet Nagy Károly zsákmányolt, vagy valamelyik avar kagán (el)adott neki. Vannak adataink arról, hogy amikor Nagy Tundum avar kagán Aachenben hódoló látogatást tett és megkeresztelkedett 796-ban a csodálatos avar ékszerek között volt egy drágamívű korona is és hódolata jeléül felajánlotta Nagy Károlynak. Feltehető, hogy ezekkel az avar kincsekkel együtt került Szent Koronánk Aachenbe. III. Leó pápa 800-ban Nagy Károlyt ezzel a koronával koronázta meg. A korona Nagy Károly halála (804) után az uralkodóval 1000-ig Aachen-ben a sírban nyugodott. 1000 húsvétján III. Ottó megtalálta Nagy Károly sírját. Amikor október 2-án Rómába érkezett, a Szent Koronát is magával vitte és átadta II. Szilveszter pápának, aki neki barátja volt. II. Szilveszter pápa (Gilbert) pedig ezt a koronát küldte el Szent Istvánnak 1000. karácsonyán. Szigeti István szerint a Szent Korona 310 táján Grúzia keleti részében készült. E logikusnak látszó feltevés mellett természetesen még igen sok más is létezik; Csapody Csaba egész egyszerű feltételezése pl., az; István volt olyan hatalmas és gazdag király volt, hogy vehetett vagy készíttethetett magának grúz műhelyben koronát, amivel Anasztáziusz (Asztrik) apát őt 1000 karácsonyán megkoronázta.

A Magyar Szent Korona eszmei tartalma két részre oszlik, ahogy két szerkezeti egység alkotja a koronát: az abroncs és a pántok. A felső rész Isten mennyei birodalmának a szimbóluma; az alsó rész Isten földi országát jelképezi. A pántok csúcsán felírás nélkül az ég és a makrokozmosz uraként trónol a Teremtő Atya Isten. Az alsó részen az abroncson felírással (Jézus Krisztus görög nevének rövidítésével) Isten földi birodalmának ura, Krisztus székel Mihály és Gabriel arkangyal kíséretében. A pántokon az Atyától jobbra nem lehet más, mint Krisztus földi helytartója, Péter, háta mögött Péter helyettese, a második fő-tanítvány, Jakab áll. A Pantokrátor balján Pált ábrázolja az ikon, mert ő külön meghívást kapott. Leveleinek egy része a kisázsiai egyházakhoz szól, így kultusza az örményeknél is megvolt. Ezután következik a kedvenc, szeretett tanítvány, János, akire az Atya Fia, Krisztus a kereszten függő édesanyját bízta. Péter lábánál testvére, András látható, aki először ismerte föl, hogy Jézus messiás. Sokan felvetik, hogy miért nem 12 tanítvány van a Szent Koronán; azért, mert a 12 tanítvány (Júdással együtt 13) csak az Utolsó Vacsoránál volt együtt. A középkori templomok bejáratánál általában csak 8 apostolt szoktak ábrázolni. A korona tervezője azokat a szenteket választotta példaképnek, amelyek védőszenteknek bizonyultak egy keresztény uralkodó számára (Kozma, Damján, András, Fülöp, György és Demeter). A Szent Korona valamennyi ábrázolt személye örmény típusú; legklasszikusabb a két angyal ábrázolása. A Isten égi és földi birodalmának egybeszövése klasszikusan a Magyar Szent Koronában csúcsosodik ki.

A koronázási jelvények

Magyarországon, első királyunk korában a koronázáshoz hozzá tartozott a lándzsa - ha volt is ilyenünk, annak nyoma veszett. Középkor forrásokból tudjuk, hogy a koronázás kelléke volt a ezüstkereszt, a gyűrű, a karperec, a kengyel, máslószerszámok, különböző ruhadarabok (ingek, saruk, kesztyűk, harisnyák stb.) és a koronázási trónus. Ezek az idők folyamán mind elvesztek. Megmaradt viszont a korona, az országalma, a jogar, a kard és a palást. A korona, a jogar és a palást a magyar királyság első századából származnak. Az országalma és a kard feltehetően későbben kerültek az együttesbe. Szent István egy kardját a prágai Szent Vid székesegyházban őrzik, lehet, hogy ez volt az eredeti koronázási kard. A palástot Szent István és Gizella királyné 1031-ben ajándékozták a székesfehérvári koronázótemplomnak. Ma koronázópalástként átalakított formában ismerjük. Eredetileg nagyobb volt. Az országalma egy aranyozott ezüstgömb, rajta az apostoli kettős kereszt, mely az Árpád-házi királyok címerkeresztje is lett. A nem hiteles hagyomány szerint ilyen kettős keresztet küldött a pápa Szent Istvánnak a koronával és a lándzsával együtt. Az országalmán ma Károly Róbert magyar király címere van, de ez valószínűleg utólagos rátétel, így az alma és keresztje sokkal régebbi lehet. Az országalma az országot és a földet jelképezte. A jogar az ítélkezés, az igazságosság, a jogszolgáltatás jelképe; ősi keleti eredetű hatalmi jelvény. Elefántcsont előképeit korai ásatásokból ismerjük. A magyar jogar kristálygömbjébe vésett három oroszlán is az uralkodói hatalom ősi keleti jelképe. Ez a kristálygömb mai ismereteink szerint a világ harmadik legnagyobb átfúrt kristálya. A rajta levő oroszlánok csiszolási stílusa alapján legkésőbb IX. századi keleti munka. Valaha a koronázási szertartásnak fontos része volt azországzászló, amely sajnálatos módon a mohácsi csatamezőn odaveszett.

Vágtázó Csodaszarvas - Emlék (2007, MV)

Üdvözlöm!

MAGYAR KIRÁLY

2010-02-26